A barátcserje története - A barátcserje múltja és jelene

A barátcserje elnevezés tulajdonképpen a legnagyobb nemzetség nevére utal a vasfűfélék családján belül, amely a világ legkülönbözőbb pontjain termő 250 fajt foglal magába. A barátcserjék lombhullató cserjék.

Legismertebb, a gyógyászatban is használatos példánya a barátcserje (Vitex agnus-castus), amelynek termése egy apró, borsszem nagyságú barna bogyó. Eredetileg a Mediterrán térségből és Ázsiából származik, ám Észak-Amerikában is meghonosították.

A tudósok folyamatosan kutatják a gyógynövényekben fellelhető potenciális biológiailag aktív összetevőket, így a barátcserjefélék közül is több mint 20 faj kémiai és biológiai tulajdonságait vetették már vizsgálat alá. Ennek során körülbelül 200 különféle vegyületet sikerült meghatározniuk és izolálniuk, legnagyobb részt flavonoidokat, terpenoidokat, szteroidokat, iridoidokat és lignánokat.

Az ősi időkben a barátcserjét, mint anafrodiziákum (az afrodiziákum ellentéte) tartották számon, azaz mint a libidót csökkentő szert. Érthető hát, hogy a nevét is innen nyerte: egy növény, amely képes megfékezni a szexuális vágyakat.*

A rómaiak egy a magvaiból készült italt fogyasztottak libidójuk csökkentésére. Az antik Görögországban a fiatal lányok Démétér ünnepén barátcserje virágokat viseltek, ezzel fejezve ki, hogy az istennő iránti tiszteletből őrzik ártatlanságukat. Hasonló célokra használták a középkori szerzetesek is, innen ered a barátcserje név.

Modernkori felhasználása az 1950-es években kezdődött, amikor a Madaus Co. német gyógyszerészeti cég elsőként hozta létre a mára hagyományozódott barátcserje kivonatot.

A hagyományos iráni gyógyászatban leveleit és gyümölcseit az anyatej termelődésének serkentésére használták fel. A Vitex rotundifolia gyümölcsét népi gyógyászati eszközként alkalmazták fejfájás, megfázás, migrén, szemfájdalom, női hormonális rendellenességek, asztma, krónikus hörghurut és gyomor-bélrendszeri fertőzések, pl. hasmenés és bakteriális vérhas esetén.

Vitex trifolia Ázsia országaiban gyulladáscsökkentőként és nyugtatóként szolgált fejfájás, reuma és általános megfázás esetén. Kínában a néphagyomány még a rák ellenszereként is alkalmazta.

*lat. Vitex agnus-castus → A növény nevében megjelenő „agnus castus” jelentése „ártatlan bárány”, ami Isten bárányára utal.